Hajóbemutató
Hunter 45
125. Hajó Magazin, 2005. december

A legritkább esetben írunk olyan hajóról, amellyel még nem vitorláztunk. A negyvenötös Hunterrel most mégis kivétel teszünk. Hosszú évek óta ismét van a gyárnak magyarországi képviselete amelyet Wiking Marina lát el. Ez a hajó pedig a cég zászlóshajója amely az idén került piacra.

	Nincs hátramerevítő az árbocon

A Hunter hajók pedig híresek kényelmükről. Jellemzően nagyobbak, elsősorban szélesebbek, mint azonos méretű versenytársaik. Amerikai hajókról van szó, így szinte természetes, hogy felszereltségük is kitűnik a mezőnyből. A legtöbb modellen a kormányos állás fölött átívelő hídra kerül a leekocsi. A cockpitben bőséges a hely és kényelmesen lehet mozogni. Éveken keresztül a legfőbb tervezői szempont a kényelem volt, aminek mindent alárendeltek. A negyvenötösben sincs ez másként. Egy dolog azonban változást mutat. A hajó alap vitorlázattal alacsonyabb rudazatot kap, mint az árbocba tekerhető változat. Rém egyszerű és nagyon szép gondolat. Elegánsan oldja meg az árbocba tekerhető reffrendszer legfőbb gondját, hogy tudniillik nem nem lehet megfelelő méretű nagyvitorlát alkalmazni. Ilyen ötlet azonban csak annak a tervezőnek jut eszébe, akinek azt mondták, fontos a jó komfort, de gyors hajót is szeretnénk. Változások vannak tehát a Hunternél.

Ma már a Hunternél fontos a sebesség is

Úgy tűnik, kezd fontossá válni a sebesség is. Ne gondoljunk azért versenyhajóra. Hátra merevítő továbbra sincs, ezt a feladatot változatlanul a hosszú vantni látja el. A génua ezen belül érkezik a kabintetőre így meglehetősen behatárolt a mérete. A hajó ugyan centrál cockpitos, a kormányállás mégis hátra szinte tökéletes helyre került. Innen nagy jól átlátni a hajót, kényelmesen lehet kezelni a génuaschottot. A nagyvitorlát azonban nem, mert az a fallstoperrekbe érkezik. Megszokott elrendezés. A hajót egyedül kényelmesen lehet kezelni. A fedélzeten még egy érdekesség figyelhető meg. A kétsoros korlát oldalra a is nyílik, és nem csak az orrban és a farban vannak kikötőbikák hanem egyenletesen elosztva mindenhol a hajó teljes hosszában.

Az ilyen hajókban jellemzően szűk a cockpit és elképesztően tágas a belső tér. Kívülről nézve a szalon körpanorámásnak látszik, de nem az. Ez csak a design része. A belső berendezés alapvetően konzervatív. Klasszikus tetőkárpit, mélyszínek, kiváló anyagok jellemzik a belső teret. Ez illik a negyvenötöshöz, hiszen central cockpitos vitorlást elsősorban családi használatra vásárolnak. Ez a kiképzés nagyon kényelmes kis létszám esetén, de nagyobb csapatok már a cockpitban sem férnek el. Így aztán pazarló módon bánhatott a tervező a beltérrel. Az azonos méretű hajóknál nagyobb tér állt rendelkezésére, és kevesebb embert kellett elszállásolnia benne. Irigylésre méltó feladat! Ezzel együtt a szalon inkább praktikusan mint fényesen van berendezve. Egyszerű síkok határolják és a kanapék úgy vannak kialakítva, hogy aludni is lehessen rajtuk. A tágas, kapaszkodókkal jól ellátott konyha minden földi jóval let felszerelve. Az orrkabin ebben az osztályban megszokott méretű. Az igazi fényűzés a hátsó tulajdonosi kabinban van. Körbe járható francia ágy kényelmes kanapé és pipere asztal, olvasólámpa, szekrények és elképesztő helykínálat jellemzi ezt a "szobát". Minden van, ami az úri közönség igényeit kielégítheti. A két fürdőszoba a kabinokból közelíthető meg. Valamennyi lakótérbe kínálnak LCD televíziót. Szinte természetes a melegvíz és rendelhető a légkondicionáló. A hajó a legjobb anyagokból épül. A test anyaga vinilészter, a szerelvények a legnevesebb gyártóktól valók. Összességében egy rendkívül igényes réteg-modellről van szó, amelyből bizonyosan kevés áll majd a kikötőkben, hiszen charter célokra alkalmatlan. Aki ilyen hajót vásárol biztos lehet benne, minden marinában tudni fogják, ez az ember a saját hajójával érkezett.

Vitorláshajóban ritkaság az ilyen tágas hálószoba		A szalonban ágynak is lehet használni a kanapékat

L. F.,
Fotó: Luhrs Marine Limited